A gyakorlati forduló értékelése - 2008.
A 2007/2008-es tanévben harmadszor került megrendezésre versenyünk döntőjének gyakorlati része. A feladatok típusai, szerkezete és a forduló aránya a végső értékelésben nem változott. A kedvező időjárásnak köszönhetően mindhárom alkalommal sikerült a fordulót az eredeti terveknek megfelelően az erdei helyszínen lebonyolítani.
A beérkezett versenyzők feladatlapjainak a javítását, illetve - az előző napi eredmények hozzáadásával - a végeredmény megállapítását a zsűri és a szervező tanárok a helyszínen végezték. Az eredményhirdetésre az iskola aulájában került sor.
A forduló értékelése a legutóbbi két év feladatmegoldásai alapján készült, ami lehetőséget ad az összehasonlításra, megoldásban látható változások követésére.
A feladatok megoldásának számszerű adatai a következő táblázatokban olvashatók:
2009-ben a forduló feladattípusai közül legjobban a tájékozódást ellenőrző feladat sikerült. Kissé meglepő módon a 9. évfolyamosok pár százalékkal magasabb arányban találták meg a bójákat, mint a 10. évfolyamosok (73,15% ill. 70,7%). A 2008-as versenyhez képest változás gyakorlatilag nem tapasztalható. A szervezők igyekeztek reális pályákat készíteni, bár a kezdetekhez képest nehezítettek. Egyértelműen látható, hogy a tévesztőbójákkal nehezített pontoknál a versenyzők mindkét évfolyamon több hibát vétettek.
A kilencedikesek némileg jobb eredménye valószínűleg annak a szervezői szándéknak is a következménye, hogy a fiatalabb és az ilyen feladatokkal először találkozó diákok könnyebb pályán versenyezzenek. A 2009-es versenyben nekik nem kellett az 5 közeli pontból álló, vízmosás rendszerben található bójasort teljesíteni. Megjegyzendő, hogy a kilencedikeseknek több időre volt szüksége a pálya teljesítéséhez, amit az időtúllépésre kapott pontlevonás magasabb értéke is jelez (9: átlag 3,75p; 10: átlag 2p)
Az alábbiakban legnehezebben megtalált ellenőrző pontokról rövid értékelés olvasható a pontok környékének térképes bemutatásával.
2008-ban a 9. évfolyam legnehezebb bójája 2. számú volt. A helyes jelöléshez szükséges volt a térkép helyes
tájolása, ill. a terepi- és növényzeti formák beazonosítása. A bejelölendő bója a DNy-i irányú vízmosás kezdeténél,
a tévesztő a tőle kb. 20m-re ÉÉK-re levő jellegfánál volt. Sokan ez utóbbit jelölték be, mivel ezt látták meg
először.
2008-ban a 10. évfolyamosok az 5. és a 9. bóját találták meg legkisebb arányban.
A 9. bójánál a bejelölt útvonalról északi irányba le kellett térni, és a földút nyugati oldalán a fő útvonaltól
30-40 m-re található gödörben volt az ellenőrzőpont. A megoldást nehezítette, hogy az északra vezető földút keleti
oldalán levő gödörben tévesztőbóját helyeztünk el. A helyes bója levételéhez szükség volt az északi irányú földút
beazonosítására és a térképen jelölt nyugati gödör megtalálására.
Az 5. pontot a Ny-NyÉNy irányú vízmosás két észak felé mutató bemetsződése közül a nyugatiban (bal oldali)
helyeztük el. A keleti (jobb oldali) bemetsződésben tévesztőbója volt, amit — mivel először ezt vették észre —
sokan az 5. pontként jelöltek.
2009-ben a kilencedikesek a 10. és a 11. ellenőrzőpontoknál nehéz feladattal találkozhattak. Három bóját
helyeztünk el oly módon, hogy a két jellegfára akasztott 10. és 11. bója közé a földútra egy tévesztőpont
került. Mivel a 10. bója a fa másik oldalán lógott, a legtöbben a földúton található tévesztőt és a másik fán
levő 11-es bóját vették le, de ezt sem mindig helyes sorrendben. Ennél a feladatnál nagyon alaposan meg kellett
figyelni a térképen kiszúrt pontokat, és pontosan be kellett azonosítani azokat.
2009-ben a tizedikes döntősök a 6. és a 9. bójáknál érték el a legrosszabb eredményt.
A 6. pontnál három jellegfa alkotta háromszög két tagjára helyeztünk bóját, amelyek közül az egyik tévesztő volt. A feladat helyes megoldása a térkép helyes tájolásán múlott.
A 9. pont az un. bójasor része volt, és nehézségét az adta, hogy kis területen belül 4 bója helyezkedett el
egy vonal mentén. (2 tévesztő, ill. a 9. és 13. pont). Itt pontosan kellett látni, hogy a 4 bójából melyek
helyezkednek el a vízmosásokban, és mely a köztük levő kiemelkedésen.
Összességében úgy értékeljük, hogy a kb. 70%-os megoldási arány jónak mondható, és jelzi azt, hogy a tájékozódást ellenőrző feladat teljesíthető, sem fizikai, sem technikai szempontból nem irreális a két évfolyam döntős versenyzőinek.
2009-ben az ismeretalkalmazási feladatok megoldása is 70% körül alakult mindkét évfolyamon (9: 69,4%; 10: 70,7%). Érdekes változás a 2008-as versenyhez képest, hogy a kilencedikesek teljesítménye kb. 4%-kal jobb, míg a tizedikeseké ugyanennyivel rosszabb, így eltűnt a 8-9%-os különbség a két évfolyam között.
Az ismeretalkalmazási feladtok részben tankönyvi, részben hétköznapi ismeretek gyakorlatiasabb megfogalmazásai, megoldásukat pedig a rendelkezésre álló idő rövidsége (3 perc) nehezíti. A feladatokat évről-évre kisebb nagyobb mértékben változtatjuk, vagy lecseréljük.
A 9. évfolyamon a diagramok felismerése ment a legjobban; itt jelentős javulás tapasztalható az előző évhez képest. A leggyengébb feladatmegoldást mindkét évben a kőzetfelismerésnél tapasztaltuk. A verseny honlapján 12 kőzetet adunk meg, amelyekből a döntőn kérdezünk, de úgy tűnik, ennek a feladatnak a gyakorlására kevesebb idő jut a felkészülés során, vagy maga a felismerés megy nehezen. A két évben a feladat nem volt azonos: 2009-ben nem jellemzőket, hanem előfordulási helyeket kellett a kőzetekhez párosítani.
A 10. évfolyamosok legjobban a képek felismerésével boldogultak (2009: 84,7%; 2008: 72,6%). A képek mindegyik évben más-más témára kérdeztek rá. 2008-ban legkevésbé a műholdképek felismerése ment (62,3%), 2009-ben pedig a 2008-as „sikerfeladat”, a tárgyak felismerése (2008: 92,6%; 2009: 60%. A 2008-ban újdonságként bevezetett, könnyített feladat helyett 2009-ben más témájú, nehezebb kérdésekre kellett válaszolni.)
Az ismeretalkalmazási feladatok megoldási arányát jónak értékeljük, bár itt a vizsgált két év között nagyobb különbségek mutatkoznak. A felkészüléshez mindenképpen érdemes áttanulmányozni a verseny honlapján közölt információkat (leírás a feladattípusokról, esetleges változások közlése).
A feladattípusok közül egyértelműen a gyakorlati feladatok megoldása a leggyengébb (2008/9: 59,8%; 2009/9: 47,3%; 2008/10: 59,25%; 2009/10: 50,2%). Az adatokból látható, hogy az előző évhez képest 2009-ben mintegy 10%-kal romlott a megoldási arány. Az egyes feladatokat nézve elmondható, hogy a szerkesztés és távolságmérés eredményei nagyjából megegyeznek a két évben, bár az utóbbinál nagyobb a visszaesés. Ez a két feladat jó térképi alapismeretek birtokában a tanteremben is gyakorolható. Meglepő az iránymérési feladat rosszabb megoldása, mivel ez jellegében semmit sem változott az előző évhez képest (adott tereptárgy irányszögének és égtájának meghatározása). Tulajdonképpen ez is jól gyakorolható a tanteremben és/vagy az iskolaudvaron.
A térképkiegészítés gyakorlásához már valóban terepre kell menni, és olyan terület kell hozzá, amelyről rendelkezésre áll egy nagy méretarányú térkép. Itt a legfontosabb a térképi információ és a valóság összevetése.
A gyakorlati feladatok tehát nehezebben megoldhatónak bizonyulnak. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy gyakorlásukra a földrajzórákon nem jut idő, illetve az a verseny döntőjére való készüléskor is nehezen megoldható. Az alacsonyabb megoldási arányon úgy lehetne változtatni, ha a felkészítő kollégák — részben a honlapon rendelkezésre álló segédanyagok alapján — nagyobb gondot fordítanának ezeknek a feladatoknak a gyakoroltatására.
Összegzésként elmondható, hogy a gyakorlati forduló 60% fölötti átlagos megoldási aránya elfogadható, a szórás 20% és 90% között mozog, ami mutatja, hogy a feladatok alkalmasak a versenyzők közötti különbségek mérésére. Az értékelésből kiderül, hogy az eddigi versenyeken a tájékozódási és ismeretalkalmazási feladatokat jobban oldották meg a diákok (kb. 70%), a gyakorlati feladatok viszont kevésbé sikerültek (50-60%). A verseny záróértekezletén elhangzott egyes vélemények szerint a szórás túl nagy mértékű, és a forduló túl nagy mértékben befolyásolja a végső eredményt.
Az első három év tapasztalatai alapján a szervezőkben felmerült a gyakorlati forduló szerepének átgondolása a verseny egészében. Ezzel kapcsolatban az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg:
A gyakorlati forduló a bevezetés utáni óvatos fogadtatás és félelmek után a verseny fontos elemévé vált. A diákok szinte a kezdetektől nagyon pozitívan fogadták az újszerű feladatot, kalandként élték meg a gyakorlati jellegű feladatok terepi megoldását. A felkészítő tanárok fenntartásait valószínűleg a felkészítés nehézségei, a számukra sem biztos hogy készség szinten rendelkezésre álló ismeretek hiánya okozta, összességében azonban tőlük is kedvező visszajelzéseket kaptunk.
A gyakorlati forduló arányának csökkentéséről a verseny értékelésében el lehet gondolkodni. A feladatok típusain, szerkezetén és egymáshoz viszonyított arányán azonban nem célszerű változtatni, két ok miatt. Egyrészt a tájékozódási és gyakorlati feladatok jelentős csökkentésével nem szeretnénk egy második elméleti részt terepi helyszínen megrendezni. Másrészt, az — elméletibb jellegű — ismeretalkalmazási feladatok arányának csökkentésével nem szeretnénk a versenyzők és a felkészítő tanárok munkáját aránytalanul megnehezíteni.
A gyakorlati forduló bevezetésének alapgondolata az volt, hogy hangsúlyozzuk a földrajz tantárgy gyakorlati oldalát, illetve, hogy a korosztály számára érdekes feladatokkal népszerűsítsük a tantárgyat és a versenyzést. A szervezők e fő szempontok szem előtt tartásával kívánják a jövőben a Lóczy Lajos Földrajzversenyt, és annak gyakorlati részét megrendezni.